Négy könyv, négy eltérő hangoltság: közéleti szatíra, családi emlékezet, generációkon át kuszálódó történetek és a padlás csodavilága. Közös bennük az emberi kapcsolatok, az emlékezés és a történetek továbbélésének makacs ereje.
Négy könyv ugyanattól a szerzői hangtól, különböző korszakokból és műfaji irányokból: két új regény és két korábban megjelent kötet, most új kiadásra készülve.
Egy hamisított közéleti gyászvideó utóéletéből növesztett lírai-szatirikus társadalmi regény. Nem a botrányt, hanem azt vizsgálja, ami utána marad: mondatokban, dokumentumokban, intézményi reflexekben és emberekben.
Részletek
Lucia egy használt kabát zsebében egy kulcs nélküli 7B bilétát talál. A jelentéktelen tárgy lassan családi anyaggá válik: emléket, hallgatást, régi útvonalakat és egymásnak ellentmondó történeteket húz maga köré.
Részletek
Egy család története nem családfaként, hanem egymásba gabalyodó történetekben: Péterek, Zalánok, Emmák, férjek, feleségek, gyerekek, hazatérések és veszteségek. Derű, öngúny és fájdalom között rajzolódik ki az, ami végül mégis összetart.
Részletek
Vilma a nagyszülők padlásán egy régi bőröndben nyitott könyvre talál. A poros tárgyak és a könyv lapjai között egyszer csak életre kel a mese: cicák lépnek ki a képből, és a padlás a csodák valódi birodalmává változik.
RészletekNégy könyvben négyféleképpen rendeződik történetté az, amit az ember megőriz: dokumentum, tárgy, családi anekdota vagy mese. Más hangon szólnak, de mindegyikben az emlékezet alakítja tovább azt, ami már megtörtént.
Dokumentumokkal fertőzött lírai társadalmi regény: jegyzőkönyvek, záradékok, feliratok, Excel-táblák, használati utasítások és konyhai mondatok regénye.
Nem a botrány érdekli, hanem ami utána marad.
A tárgyak, amelyeket nem lett volna szabad használni. A mondatok, amelyeket túl könnyű idézni. Az intézmények, amelyek mindent kezelni akarnak, csak éppen nem vállalni. És az emberek, akik egy idő után már nem nagy igazságokat keresnek, hanem apró, használható mondatokat.
A regény arról szól, hogy a hazugság leleplezése után az igazság nem ül automatikusan a helyére. Dolgozni kell érte. Néha kávéfőzőn, néha szerződésben, néha egy rossz szendvics mellett, néha abban, hogy az ember nem nyomja meg a beküldés gombot.
Nem megfejtésregény, hanem a hiány, az örökölt tárgyak és a családi emlékezet regénye. Egy jelentéktelen 7B biléta elég ahhoz, hogy Lucia körül lassan átrendeződjenek régi mondatok, dobozok, kulcsok, fényképek és az, amit a család eddig történelem helyett rendnek nevezett.
Nem az a legnehezebb, ami egyszer előkerül, hanem az, ami nem kerül elő, mégis helyet követel magának az élők között.
A családok nemcsak azzal örökítenek, amit gondosan megőriznek, hanem azzal is, amit elveszítenek, amiről nem beszélnek, amit rossz helyre tesznek, és amit végül már senki nem mer sem kidobni, sem megérteni.
Egy biléta, egy cipő, egy kék ház rajza, egy bot, egy receptfüzet vagy egy üres mappa nem bizonyíték önmagában. Csak alkalom arra, hogy az ember meglássa, mennyi mindent hordozott eddig úgy, hogy közben tárgynak nevezte.
A család itt nem rendezett leszármazási ábra, hanem élő, folyton változó történetháló. A szereplők egymást alakítják, elmennek és hazatalálnak; szeretnek, tévednek, nevetnek, gyászolnak. A regény derűje mögött végig ott dolgozik a felismerés, hogy az élők és a holtak ugyanannak a családi történetnek a részei.
Egymás alakítása, felszabadítása, vándorlásunk és hazatalálásunk segít talpon maradni.
Péterek, Zalánok és Emmák, férjek, feleségek és gyerekek élete fonódik össze; a családi emlékezetben ugyanúgy helyet kap a nevetséges, a fájdalmas és a szerethető.
A történetek között az állatok iránti szeretet is visszatérő kapocs: kutyák, macskák, lovak, lepkék kísérik azt a világot, amelyben az ember néha elmegy, néha elveszít valakit, végül mégis újra megpróbál hazatalálni.
Vilma a nagyszülők házának padlásán régi lámpák, iskolapad, cseréptálak és egy titkot rejtő bőrönd között talál rá a mesék bejáratára. A könyv lapjairól kilépő három kiscica után többé semmi sem egyszerű tárgy: a padlás a képzelet és a gyermeki rácsodálkozás szabad terévé válik.
Vilma úgy érezte, hogy a mesék birodalmába tévedt.
Egy régi bőröndben nyitott könyv várja. Az első oldalon három kiscica: Kormoska, Körmöske és Pöhölyke. Aztán az egyik megmozdul, és egyetlen ugrással átlépi a könyvlap és a valóság közötti határt.
A padláson a poros tárgyaknak történetük van, a mesék pedig nem maradnak a lapokon. Elég hozzá egy gyerek, aki még természetesnek veszi, hogy a csoda megtörténhet.
